Milyen a büntetés? 2/2

Egy pillanatig komoly volt, de elmosolyodott. Mostmár tényleg nem tudom a dolgokat hova tenni...

- Na nézd már...honnan került ide a kedves liliomszál? - kérdezte, a torkában nevetés rejtőzött. Éreztem. Ahelyett jogy bármit is szóltam volna, megrántottam a szám bal szélét élesen, majd megfordultam és egy olyan helyre ültem hátul, ahol távolabb voltam ettől a csürhe bandától.. Fogadnék hogy Rosa el se jön...kedves. Hallottam a sugdolózásokat, néha egy hangos felnevetést. Úgy tettem mintha SMS-t írnék avgy nem is tudom... Egyre többen és többen jöttek be, egy imserős arc se tűnt fel.....szerintem be se járnak suliba. 

Még két perc...három perce vagyok itt, és már rájöttem pár dologra: Van egy lánypár...akik együtt járnak, nem élnék megítélő szavakkal, mert nem ítélem el őket. Nem ők az egyetlen nyíltan szerelmesek, ugyanis a srác - a szövegkörnyezetből megtudtam hogy a neve Vicktor - és az a lány aki először beszólt - rájöttem hogy Megan - ott falják egymást beszélgetés közben, nem túl illedelmes dolog, de nem vártam semmit egy ilyen züllött népségtől.....a Megan szép név, ahhoz képest amit hallottam ettől a lánytól, a belseje fekete, akár a korom. Nem az én dolgom.
Hirtelen bejött a tanár. Vénember, sosem láttam még, ez fura. Sóhajtott, fürgén járt és egy favonalzót szorongatott a jobb kezében.
- Legalább addig üljetek meg míg bent vagyok, Semmirekellő banda! - szólalt fel hangosan míg az asztalhoz ért, rá se hederítettek, én már szépen a helyemen ültem, féltem. Mivel látta hogy ez rajtam kívül nincs hatással senkire, ezért az asztalhoz csapta a vonalzót, ami hatalmasat szólt, hallottam egy felmordulást majd mindenki levágódott valahova, a táskájukat maguk mellé dobták.
- Nem teljesen mindegy hogy hol ülök? Szék vagy pad...nem oszt, nem szoroz. - hirtelen az a Megan csattant fel, úgy látom fáziskésésben szenved..
- Nem. - válaszolta zordan. - Névsorolvasás. - látom, nem hajlandó kerek mondatokban kommunikálni. Ezzel elkezdte a neveket. Az illető valamit benyögött, és mentünk tovább. - Rosalya..... - nem hagytam hogy kimondja a vezetéknevét, félbevágtam mert haragszok.
- Nem jött el. - válaszoltam hátulról röviden.
- Ááh...értem. Akkor őt bejelölöm...tovább. Kelly Black.
- Igen, én vagyok. - válaszoltam sóhajtva.
- Rendben. - motyogta az orra alatt majd ment tovább. Végül mindenkivel végzett, fenyegető pillantásokat vetett a csapatra. - Idefigyeljetek börtöntöltelékek. Ha csak egy pisszenést is meghallok.... - majd kiviharzott a vonalzójával együtt. Amint kiléptek, mindenki nevetésbe kezdett csak én nem....én nem voltam vidám hangulatban.
- Mi az? A kis barátnőd nem jött? - kérdezte Megan lenézően. Esküszöm hogy a falra mászok az ilyen fajta viselkedéstől!
- Megan, stoppold le magad. - kérte összeráncolt szemöldökkel Vicktor, majd felállt.
- Mert? Na ne mondd hogy véded. - elképedt....na jó, én is elhűltem.
- Mert szerinted ő azért került ide mert nagyon vágyott rá? Térj észhez!
- Azt sem értem hogy mi van veled! Én térjek észhez? Itt véded a jó kislányt? És én? - kérdezte kiakadva egy kicsit. Nem értem igazán...
- Te? Téged mondjuk nem fognak ízekre szedni perceken belül! Higgadj le. - nagyon ügyesen megtartotta a hidegvérét. Míg Megan....
- He?? - majd felpattant és hevesen felém tartott, még egy padot is kilökött maga elől.. - Megmutassam hogy mi lesz ezekkel?? - erre láttam megindulni Vicktort is, én pedig felálltam, felkaptam a táskám, és már a nyusziösztöneim szerint menekülni készültem, de csak a terem egyik sarkáig jutottam el, amikor is láttam hogy mindkét fél lépésekre van tőlem. Az egyik épp védeni siet, a másik már fojtogatásra emeli a kezét...hirtelen csak egy becsapódást hallottam, leszorítottam a szemem....
- Ha? - egy hitetlenkedő, elvékonyult hang jött a durva, fenyegető helyére....kinyitottam a szemem mert nem hallottam semmit. Vicktor hátát láttam, a két kezét pedig a falnak szorította. Erődként védett a barátnőjével szemben....de....miért? Nagyon megijedtem...sokkot kaptam, könnyek gyűltek a szemembe. Csend van...miért van csend???

15. Milyen a büntetés? 2/1

A szünetekben sugdolóztak a hátam mögött, láttam. Szerintem azért mert Arminnal érkeztem be. Na mindegy is, legalább nem unatkoznak....ha nekik így jó, akkor legyen. Kicsengettek hatodik óráról ami tesi volt - még érvényes a felmentésem. Nagyot sóhajtottam. Kettőtől négyig a büntetőteremben leszek, és talán ki se jövök élve...gyorsan elmentem büfébe egy szenyáért, egy mentás rágóért és egy vízért, ha már nem megyek haza....Rosa addig nem is tudom merre ment....szerintem be se jön, de ezt a tervét nem osztotta meg velem. Persze, ha nem mennék be, másnap nem állnék meg az igazgatónő előtt. Vállalom a késés következményeit, még ha nevetséges is. Épp a folyosón mentem a rettegett első emeleti terembe, amikor a lépcsőházban összetalálkoztam Arminnal. Épp kedvetlenül nyomkodta a konzolt a lépcsőn ülve, odaköszöntem.
- Szia. - majd leültem mellé.
- Szia.
- Te már mehetnél hazfele...nem? - kérdeztem kíváncsian. Letette a kütyüjét.
- De igen...mert?
- Oh...semmi. - sóhajtottam. - Bocsi. Na megyek.
- Hova mész?
- Balra a második ajtó.... - nem esett le neki - Épp a büntetőszoba felé tartok.
- Mit követtél el?
- Késtem kemény három percet kémiáról. Kívánj sok szerencsét.
- Onnan még nem hallottam jót. Tényleg sok szerencsét. Ha túlélted, akkor majd jelezz valahogy.
- Úgy lesz. - válaszoltam már vigyorogva a félelemtől. Nagyon csúnya dolgokat hallottam már...
Megveregette a vállamat, majd felállt és elsétált. Rendben. Menjek, mert sose érek oda! Körülbelül két perc múlva a szoba előtt álltam, sóhajtva bementem...... 13:55
Ijesztő látvány fogadott. Egy csomó fekete kabátos, sötét sminkes alak, akik engem bámulnak. Néma csend, a lábaim kocsonyásak. Éppen dumálétak valamiről és én megzavartam őket. Zavartan felemeltem a kezem, és intettem egyet. Elvörösödtem....haza akarok menni!
Semmi reagálás....csak egy gúnyos vigyort hallottam valahonnan, nem tudném meghatározni honnan. Lefagytam.
- Hé, Hercegnő! - egy lány szólt hozzám nagyon durván. A padon ült a harmadik sorban, az ujjait ropogtatta. Nem tudom hova tenni a kinézetét...

- Öhmm.... - majd kérdően magamra mutattam, jelezve hogy "Én? Hercegnő?"

- Igen. Te! - majd fújt egy buborékot a rágójával. - Nem látod hogy állnak mögötted? - szinte már ugatott, pedig nem néz ki rosszul, sőt....álnak mögöttem? Ajaj.....most megforduljak vagy ne? Hát...muszáj lesz.

- Öhm...bocsánat. - majd gyorsan félreléptem. Vettem egy 90 fokos fordulatot az ajtó felé és leszegtem a fejem. 

- Ki ez? - hallottam a hangját, és több mint valószínű hogy rám gondol. - na...mi van...miért nem válaszol senki? - kérdezte éles hangon....

- Valami csaj....szerintem termet tévesztett. - hallottam a rózsaszín feketeség gúnyos hangját.

- Nem. Azt hiszem jó helyen járok... - majd felemeltem a fejem. Egy magas srác állt előttem. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam...

14. Eltüntetés - A késés drága ára

- Hallod ... - szóltam félénken Rosa felé - A nyakad ....
- Mi van a nyakammal? - kérdezte zavartan.
- Én igazán nem akarok beleszólni...de... - majd inkább suttogásra váltottam - ki van szívva?
- He? - kérdezte ijedten. - Komolyan?? - egyre jobban elborult az agya. - Kelly, segítened kell elrejteni.
- De mivel? - kérdeztem felé hajolva.
- Mit tudom én...egy sál? ...... Miért nem figyeltem jobban? - halál ideges volt. Ha a többiek is felfedezik, az halál ciki lesz....
- De hát nekem nincs sálam itt!
- Nekem se...
- Valamit csinálnunk kell...van kemény hét perc csengetésig. Gyere velem! - utasítottam, majd már húztam is a kezénél fogva kifele. A folyosón még járkáltak, ezért a mosdóba siettünk ahol nem volt senki. Az első lendülettel Rosa megnézte.
- A fenébe...
- Látom vámpírosdit játszottatok. - majd felhúztam a szemöldököm.
- Jól van, nyugodj le. - elnevette magát a tekintetemtől. - Te csak szeretnéd hogy valaki "vámpírosdit" játsszon veled! - vágott vissza nevetve. Oké, ez azért fájt, de inkább nevettem, nem bántok meg senkit. Őt meg főleg nem.
- Oké....mit csináljunk?
- Valamivel el kell takarnom! A hajam nem jó mert elmozdul és kész vége.
- Hmm.... - erősen agyaltam. Nem tudom. - És....ha lealapoznánk?
- De ha tesin lefolyik?
- Jaj hát akkor most nem mozogsz annyit tesin. Szörnyű lesz. - majd elnevettük magunkat.
- Jó, de nálam nincs alapozó...
- Nálam van...csak tudnám minek, ha egyszer nem szeretem.
- Hé....te nem is alapozol. - most jön rá? - Hát akkor b*** meg a szép bőröddel együtt! - vágta hozzám sértődötten de mosolyogva, én csak jót nevettem. Nekünk ilyen a kapcsolatunk.
- Jó, akkor maradj itt, sietek. - majd ki is vágódtam a fekete bokacsizmámban, amiben nem is olyan nehéz a futás, bár nem tudok nagy sebességre kapcsolni vele...a terembe érve éppen kivettem a táskámból az alapozót, amikor Armin lépett be a terembe és megállt előttem.
- Szia. Bocsi, de nagyon sietek,.... - nem tudtam folytatni.
- Szia. Csak egy pillanat. Ezt elhagytad a tanári előtt.. - majd a fél fülbevalómat vette elő a zsebéből. Meglepődtem. Mikor odakaptam, a jobb fülemben nem volt semmi, míg a balban ott volt a szépség.
- Huh...köszönöm. - majd a kezembe adta.
- Szívesen. Vigyázz rá.
- Őrületesen sietek, köszi mégegyszer....szia. - majd a fülbevalót és az alapozót szorongatva visszarohantam Rosahoz.
- Mi tartott eddig? - kérdezte kíváncsian.
- Képzeld, Armin megtalálta a fülbevalómat. Megváltás. Észre se vettem hogy nincs meg. - majd megkönnyebbülve sóhajtottam. - Na de akkor most az alapozzunk. - majd a fülbevalómat gyorsan tükörnél visszatettem és a krémalapú csodával igyekeztem elfedni a "sebet". Egész jól ment ahhoz képest hogy csak akkor alapozok ha pattanásom van, nagyon néha előfordul. - Kész is. Nem is látszik.
Ekkor Rosa a tükörben figyelte a nyakát.
- Hmm...életmentő vagy. - jelentette ki, majd megölelt.
- Oké, de menjünk...
A telefonomon megnéztem az időt....késünk.
A következő pillanatban már szaladtunk. Éppen jelentésből ültek lefele mikor betoppantunk...
- Kelly? Rosalya? Azt hittem hogy a csengő világosan szólt. Délután büntetésben maradnak mind a ketten! Hozzák az ellenőrzőiket. - mondta ellenségesen.
Iszonyatosan félek....a büntiben lévők kemények....tényleg. Rosa még lehet hogy szimpatikus lesz nekik...de én? Éltanuló? Kicsinálnak!!

13. Minden rendben - Mi van a nyakával?

- Öhmmm.... - elvörösödtem, hiszen addigra már annyira beleéltem magam a játékba Arminnal hogy a mellkasának dőltem, szóval az egész jelenetet egy előrevágódással kezdtem. - Szia Dajan. - majd hatalmasat nyeltem. Nem is kéne érdekelnie, hülye vagyok már megint!
- Sziasztok... - ő is zavarban van? Akkor jó, nem én akarok egyedül megilletődött lenni, ha már Armint nem izgatja a dolog. - Kelly. Beszélnünk kéne. - hebegte.
- Miről? - kérdeztem elmérgesedve, összeráncolt szemöldökkel. - Én nem tudom. - válaszoltam ártatlanul magamnak. - Pontosan tudod hogy mit mondanék.
- Kérlek. - határozottabban lépett fel az előbbinél.
- Talán igazad van. - majd sóhajtottam, és a két kezemet nyújtottam hogy segítsen felállni. Bocsánatkérően Arminra néztem, aki eközben szintén felállt.
- Menj csak. - válaszolta végtelenül türelmesen, köszönésképp bólintottam. Ebben a pillanatban az igazgatónő lépett ki az ajtón, szóval Armin oda is lépett hozzá a papír felől érdeklődni.
- Tudunk valahol nyugodtan beszélni? - kérdezte kíváncsian körülnézve. Ő nem ide jár, tudja hogy merre van a tornaterem, de semmi egyebet.
- Gyere utánam. - majd sóhajtva, ismét gondterhelten indultam, az alagsorig meg sem álltam. - Ide a kutya se jön. - válaszoltam vállat vonva majd törökülésben a földre ültem, Dajan velem szembe ült. - Miről akarsz beszélni?
- Tudod....a történtek... - kezdett bele zavarosan - szóval....mi lesz most? - lényegre törő volt.
- Tudod... - én sajnálom őt, de tényleg - szerintem...szerintem semmi.
- Ezt hogy érted.
- Úgy értem, hogy semmi gond. Hiszen Kim...
- Ő nem....vagyis nem úgy....
- Figyelj. - nagyot sóhajtottam. - Nagyon bírlak téged. De semmi több. Oké?
Sóhajtott egyet. Vigasztaltam, de utána az órámra néztem és annyival elrohantam, hogy haverok vagyunk. Igen, semmi több. Haverok.
Gyorsan betoppantam a kémia terembe és leültem Rosa mellé aki álmos volt....de nem is az hogy álmos volt. Az volt a kevésbé meglepő. A nyaka....

12. Fellélegző pillanatok

Ő csak gonoszan vigyorgott Armin felé...
- Dakota? - kérdeztem idegesen, fennhangon. Mi ez? Azt látom, hogy Armin nem látja szívesen, de én sem. - Mit keresel itt? - kérdeztem miközben végignéztem rajta.....miért nem válaszol?
- Menj el! - Armin hangja figyelmeztető volt, Dake erre már kicsit megráncolta a szemöldökét.
- Kellyhez jöttem ha nem zavar. - jegyezte meg cinikusan, én pedig elförmedve...
- De igen, nagyon is zavar, szóval akár el is mehetsz mást boldogítani. - válaszolta idegesen...én nem értem. Megtehetné hogy elmegy, mert Dake hozzám jött. De hallelujah nem megy. Marad. Én nem látom szívesen ezt a szőke mocskot.
- Ki mondja? - kérdezte immár ő is fenyegető stílusban.
Armin már nyitotta a száját, de nem volt esélye sem kimondani azt amit gondol mert én jövök..
- Armin. És én is. Menj mást csókolgatni és megszégyeníteni, én nem kérek ebből. - majd szánalommal néztem a szemébe. Nem érdekel. Menjen!
- Kelly....
- Nem!! - rivalltam rá, kicsit elborult az agyam - Leszótagoljam? Esetleg betűzzem? Tipli van! - a két srác között állva mindketten kicsit meglepődtek, de nem ugyanúgy. Armin csak bólintott, Dake....ő vérig volt sértve. Elvesztett egy csatát, inkább elviharzott. Már a fejem is vörös volt, úgy sóhajtottam.
- Szép volt. - jegyezte meg ő is lenyugodva.
- Köszönöm. - mondtam a göndör hajamba túrva, amit egyébként utálok. Nem lehet vele semmit csinálni, de kivasalva sokkal jobban néz ki. Ahhoz mondjuk előbb kéne felkelni hogy vasalhassam.. - Öhmm....talán volt valami konfliktusotok? - kérdeztem félve.
- Volt egy összetűzés, de inkább hagyjuk. - legyintett, de mintha a szeme azt mutatná, hogy valamit tenni kell. Mintha valamit mondani szeretne, vagy esetleg tenni, de az agya visszafolytja. Biztos jó oka van rá.
- Rendben. Nos...mehetünk? - kérdeztem ismét mosolyogva.
- Persze. - majd a suli irányába indultunk, immár együtt. Ő eggyel felettem jár, végzős. Nem irigyelem, még idén nekiugrik az érettséginek, és tudnia kéne hogy merre van az a bizonyos tovább...de erről még nem akarok vele beszélni.
Nem igazán kommunikáltunk a suliig. Volt pár fura nézés, egy kicsit még Castiel is meglepődött. Ezzel semmi baj, Arminnal bementünk.
- Tegnap egy papír az igazgatónőnél maradt....nem tudod hogy hol találom őt ilyenkor?
- Ha jól emlékszek akkor ilyenkor a tanáriban kávézgat és beszélget a biosztanárral...annál a vén szakállasnál egy tavi kagyló is gyorsabb...
- Az biztos. - jót mosolygott, akkor tuti nem mondtam semmi égőt. Szerencse. Hirtelen leült a földre és a falnak támaszkodva elkezdett játszani a kütyüvel.
- Mit csinálsz? - kérdeztem érdeklődően.
- Kíváncsi vagy? - majd felémnézett.
- Aha. - gyermeki lelkesedéssel válaszoltam és bólogattam.
- Gyere. - majd intett hogy üljek le. Engedelmeskedtem és leültem elé, ő pedig elém tartotta a konzolt.
- Ügyes. - válaszoltam vigyorogva.
- Talán a Platformer a kedvencem. - válaszolta barátságosan. - Megpróbálod te is?
- Jó, de akkor fél kézzel segítened kell. - figyelmeztettem.
- Ha ez az óhajod. - válaszolta nevetve, majd elkezdtük. Egész szerencsétlen vagyok, de éreztem hogy ezen Armin jót mulat a hátam mögött. Nem is tudom mi lenne ha nem segítene.

- Hirtelen valaki árnyékot vetett nekünk...........

11. Tiszta fejjel - ki van a hátam mögött?

A kezem remegett a toll felett, de ennyi. Nem fogom újraírni, nem sikerülne jobban.
Borítékba tettem, majd az egészet a kukába vágtam. Nem tiszta a fejem...először szóban kéne összeszednem magam. Az lenne a legjobb, ugyanis így képtelen vagyok bármire is figyelni. Őrületesen szégyellem magam, utána meg a történtek....felkavaró. Lehet hogy hagynom kéne. Elúszott, kész, nem is ismerem, én hülye vagyok. Csak szeretve akarok lenni, de hiába ha elcseszem. Csak egy fellángolás volt, csupán a remény hogy valaki szeretett, és már majdnem szerettem. De most, egyre inkább tiszta fejjel gondolkodva biztos vagyok benne hogy ez csak a szeretethiányos képzelgéseim egyike.
Igen. Ez az. És holnap felkelek, és minden rendben lesz, én tudom.

*másnap reggel*

Elaludtam. Már megint..... Éppen annyira volt időm hogy kirángassam azt a szekrényből, ami legfelül van, de nem is lett rossz az összkép.
Nem is lényeg, gyorsan a táskámba dobáltam a szükséges könyveket, füzeteket, na meg a tolltartómat, amin egy macskás kulcstartó díszelgett. Én macskapárti vagyok. A göndör fürtjeim miatt nagyon fésülködni sem tudok - maximum hajmosás után -, szóval csak kézzel túrtam bele néhány helyen, hogy szép legyen.
Apa felajánlotta, hogy elvisz egy ideig mert arra megy - onnan csak két perc séta.
Még szerencse hogy nem a suliig akar vinni, totál égő lenne és nem azért mert nem imádom apát, hanem mert hallgathatnám Ambert meg a pincsijeit....
Ahogy megbeszéltük, kirakott, sok szerencsét kívánt - mint mindig -, majd elhajtott. Utánaintettem, és elindultam, miközben a táskámba kotorásztam, nem magam elé nézve, aminek meg is lett a következménye. Éppen megtaláltam a fülhallgatót, és már rántottam is volna ki a könyvek alól, amikor éreztem egy ütközést, majd erőteljesen hátravágódtam miközben ki se mertem nyitni a szemem. Na vajon kiben estem el?
- Oh....szia Armin. - köszöntem zavartan.
- Szia. Bocsi, nem figyeltem. - ezalatt a pár szó alatt felállított, és felvette a jegyzetfüzetemet ami kiesett. - Ez a tied. - majd felém nyújtotta mappát amire nagy, díszes betűkkel volt ráírva hogy mi a rendeltetése. "Jegyzetfüzet". Lényegre törő..nem?
- Neeem.....semmi baj, máskor jobban figyelek. - éreztem hogy vörösödök, akár a rák... - De hagyjuk. Nem arra van a suli? - majd abba az irányba mutattam mosolyogva, amerről jött.
- De igen. - válaszolta, miközben elmosolyodott.
- De akkor....miért nem arra mész?
- Kifogyott belőle az elem. - majd szomorúan felmutatta a játékvacakját, aminek nem tudom a nevét se...
- Oh....várj. Milyen elem kell bele? Azt hiszem van nálam valami... - majd a földre tettem a táskámat, leggugoltam elé és kotorászni kezdtem a kicsi mellékfiókokban.
- Egy ceruzaelem kéne már csak. - sóhajtott.
- Ilyenre gondolsz? - majd felugrottam a táskámmal együtt és meglebegtettem a szeme előtt az elemet.
- Ki hitte volna. - felvidult - Köszi! - majd kikapta a kezemből, és belerakta a kütyübe.
- Szívesen. - még a nyaralásból maradt a táskámban, lusta voltam kipakolni...
Ahogy ránéztem, láttam hogy nem is rám néz....eléggé csúnya szemekkel nézett valakit mögöttem. A keze ökölbe szorult, ráncolta a homlokát....mi történik? Tudni akarom hogy ki az! Megfordultam...
- Te??

10. Amennyiben...

A tüzesen lobogó szemek, a szőkeség - akár az árvíz - úgy jött felém, mintha egy suhintással el szeretne sodorni, és mit sem törődve az útjábaállókkal, félrelöki őket. Mikor már csak öt lépésre tartott tőlem, nem tudtam mást tenni, minthogy becsukom a szemeim, és várom a jövőt...semmi. Eltelik öt másodperc...szintén semmi. Nem értem.
Kihunyorogtam a világ felé, Amber lángoló szempárjával találtam magam szembe.
- Oh....Kelly...mondcsak...hogy mulattál..tegnap délután a pasimmal? - kérdezte sandítva.
- Figyelj én... - de dobbantott egyet. A föld is megremegett alattam.
- Ne keress már kifogásokat! Tudod hogy esik ez nekem???
Kikeltem magamból.
- BESZÉLD MEG VELE, Ő SMÁROLT LE ENGEM! OKÉ?? - ordítottam az arcába erőteljesen, amitől megszeppent, és hitetlenkedve bámult abba a lila szempárba, ami éppen gondolatban felégette a testét - engem. Szótlanul, üveges szemekkel, és mintha még a szíve dobbanását is éreztem volna - bár ebben nem vagyok biztos. Én pedig továbbra is marcangoltam a tekintetemmel, úgy éreztem, hogy mindjárt meggyullad a folyosó.
Így álltunk körülbelül tíz másodpercig - feladta. Láttam, ahogy az üres szemek hirtelen könnyekkel telnek meg. Az utolsó képem Amber arcáról az volt, mikor már elindultak a könnyei - visszavonult. Hirtelen sarkon fordult, és elszaladt, de immár kétségbeesetten lögdöste maga elől az embereket. De én még mindig csak utánanéztem, ugyanazzal a tekintettel. Ezt az érzelemállapotomat egy kis taps, és nevetés szakította meg. Nagy levegő, megfordultam.
Castiel állt ott, összecsapva a tenyerét, vigyorogva.
- Gratulálok, kislexikon, sikeresen elnyerted a következő kitüntetést. - mondta röhögve, majd odaadott nekem egy kitűzőt, amin egy mérges smiley díszelgett. - majd odalépett, és röhögve kitűzte a pólómra. Már megint elkapott a röhögőgörcs - örökké és visszavonhatatlanul. Röhögésbe kezdtem. Mikor megnyugodtam, és már csak mosolyogtam, végre oda tudtam fordulni Castielhez.
- Köszi. Számítottam rád! - majd vigyorogva elmentem. Pont jókor jött. Ránéztem az órámra...most Dajan itt van..beszélnem kell vele!
Rohantam a kosaras klubba ahogy csak tudtam. Megint csak a haverjait láttam ott, demár nem voltak olyan barátságosak, mint általában..
- Sziasztok.
Mellőzve köszöntek  - már aki, mert nem mindenki volt ám hajlandó erre.
- Jajj ne csináljátok már! Tudom mire gondoltok! Figyeljetek, én nem akartam ezt az egészet, el se akartam vele menni, de megtörtént.
Hallottam egy sóhajt.
- Keresd a kertészklubban. - ekkor már inkább aggódó szemeket láttam. De nem érdekelt. Rájöttem, hogy a sajátos , furcsa módján de...belézúgtam. Rohantam a kertészklubba, mint az őrült. A kertészklubba érve a lehető legnagyobb fájdalom került a szemem elé.. Dajan és Kim között pont egy csók csattant el. Mintha éles késeket döftek volna a szívembe...elrohantam, fogtam a táskám, és hazamentem. Úgy döntöttem, hogy betegt fogok jelenteni. Otthon eléggé lefehéredve léptem be az ajtón, és előadtam, hogy beteg vagyok. A szüleim azonnal felvittek a szobámba, és mondták, hogy szóljak ha kell valami...nekem Dajan kellett. Nem érdekelt senki és semmi, én az elérhetetlenre vágytam.. valahogy tisztáznom kell magam előtte. De tudtam, hogy azonnal összeroskadnéknelőtte. Ezért tollat és papírt ragadtam. Írtam, miközben egy folyót is sírtam a saját bánatomra .
"Dajan. Én ... engem átvágtak. Becsapott engem Dake. Azért voltam vele akkor ott, hogy leszálljon rólam, de ő a semmiből csinálta ezt...és én csak nem akartam balhét.
Lehet akármi, gondolhatsz rólam amit akarsz, de tudnod kell : Ha senki se dog figyelni, ha senki se kíváncsi a mondanivalódra...ha senki se marad melletted, vagy nem akarják látni hogy ki vagy valójában... Amennyiben nem találod amit keresel, amennyiben hiányzik amid ezelőtt volt. Amennyiben megváltozik a véleményed, itt várok rád.. amennyiben.... Kelly."

(Tudom, a levél zavaros, de nem hiába. A folytatásban szerepe lesz.)