12. Fellélegző pillanatok

Ő csak gonoszan vigyorgott Armin felé...
- Dakota? - kérdeztem idegesen, fennhangon. Mi ez? Azt látom, hogy Armin nem látja szívesen, de én sem. - Mit keresel itt? - kérdeztem miközben végignéztem rajta.....miért nem válaszol?
- Menj el! - Armin hangja figyelmeztető volt, Dake erre már kicsit megráncolta a szemöldökét.
- Kellyhez jöttem ha nem zavar. - jegyezte meg cinikusan, én pedig elförmedve...
- De igen, nagyon is zavar, szóval akár el is mehetsz mást boldogítani. - válaszolta idegesen...én nem értem. Megtehetné hogy elmegy, mert Dake hozzám jött. De hallelujah nem megy. Marad. Én nem látom szívesen ezt a szőke mocskot.
- Ki mondja? - kérdezte immár ő is fenyegető stílusban.
Armin már nyitotta a száját, de nem volt esélye sem kimondani azt amit gondol mert én jövök..
- Armin. És én is. Menj mást csókolgatni és megszégyeníteni, én nem kérek ebből. - majd szánalommal néztem a szemébe. Nem érdekel. Menjen!
- Kelly....
- Nem!! - rivalltam rá, kicsit elborult az agyam - Leszótagoljam? Esetleg betűzzem? Tipli van! - a két srác között állva mindketten kicsit meglepődtek, de nem ugyanúgy. Armin csak bólintott, Dake....ő vérig volt sértve. Elvesztett egy csatát, inkább elviharzott. Már a fejem is vörös volt, úgy sóhajtottam.
- Szép volt. - jegyezte meg ő is lenyugodva.
- Köszönöm. - mondtam a göndör hajamba túrva, amit egyébként utálok. Nem lehet vele semmit csinálni, de kivasalva sokkal jobban néz ki. Ahhoz mondjuk előbb kéne felkelni hogy vasalhassam.. - Öhmm....talán volt valami konfliktusotok? - kérdeztem félve.
- Volt egy összetűzés, de inkább hagyjuk. - legyintett, de mintha a szeme azt mutatná, hogy valamit tenni kell. Mintha valamit mondani szeretne, vagy esetleg tenni, de az agya visszafolytja. Biztos jó oka van rá.
- Rendben. Nos...mehetünk? - kérdeztem ismét mosolyogva.
- Persze. - majd a suli irányába indultunk, immár együtt. Ő eggyel felettem jár, végzős. Nem irigyelem, még idén nekiugrik az érettséginek, és tudnia kéne hogy merre van az a bizonyos tovább...de erről még nem akarok vele beszélni.
Nem igazán kommunikáltunk a suliig. Volt pár fura nézés, egy kicsit még Castiel is meglepődött. Ezzel semmi baj, Arminnal bementünk.
- Tegnap egy papír az igazgatónőnél maradt....nem tudod hogy hol találom őt ilyenkor?
- Ha jól emlékszek akkor ilyenkor a tanáriban kávézgat és beszélget a biosztanárral...annál a vén szakállasnál egy tavi kagyló is gyorsabb...
- Az biztos. - jót mosolygott, akkor tuti nem mondtam semmi égőt. Szerencse. Hirtelen leült a földre és a falnak támaszkodva elkezdett játszani a kütyüvel.
- Mit csinálsz? - kérdeztem érdeklődően.
- Kíváncsi vagy? - majd felémnézett.
- Aha. - gyermeki lelkesedéssel válaszoltam és bólogattam.
- Gyere. - majd intett hogy üljek le. Engedelmeskedtem és leültem elé, ő pedig elém tartotta a konzolt.
- Ügyes. - válaszoltam vigyorogva.
- Talán a Platformer a kedvencem. - válaszolta barátságosan. - Megpróbálod te is?
- Jó, de akkor fél kézzel segítened kell. - figyelmeztettem.
- Ha ez az óhajod. - válaszolta nevetve, majd elkezdtük. Egész szerencsétlen vagyok, de éreztem hogy ezen Armin jót mulat a hátam mögött. Nem is tudom mi lenne ha nem segítene.

- Hirtelen valaki árnyékot vetett nekünk...........