- Hallod ... - szóltam félénken Rosa felé - A nyakad ....
- Mi van a nyakammal? - kérdezte zavartan.
- Én igazán nem akarok beleszólni...de... - majd inkább suttogásra váltottam - ki van szívva?
- He? - kérdezte ijedten. - Komolyan?? - egyre jobban elborult az agya. - Kelly, segítened kell elrejteni.
- De mivel? - kérdeztem felé hajolva.
- Mit tudom én...egy sál? ...... Miért nem figyeltem jobban? - halál ideges volt. Ha a többiek is felfedezik, az halál ciki lesz....
- De hát nekem nincs sálam itt!
- Nekem se...
- Valamit csinálnunk kell...van kemény hét perc csengetésig. Gyere velem! - utasítottam, majd már húztam is a kezénél fogva kifele. A folyosón még járkáltak, ezért a mosdóba siettünk ahol nem volt senki. Az első lendülettel Rosa megnézte.
- A fenébe...
- Látom vámpírosdit játszottatok. - majd felhúztam a szemöldököm.
- Jól van, nyugodj le. - elnevette magát a tekintetemtől. - Te csak szeretnéd hogy valaki "vámpírosdit" játsszon veled! - vágott vissza nevetve. Oké, ez azért fájt, de inkább nevettem, nem bántok meg senkit. Őt meg főleg nem.
- Oké....mit csináljunk?
- Valamivel el kell takarnom! A hajam nem jó mert elmozdul és kész vége.
- Hmm.... - erősen agyaltam. Nem tudom. - És....ha lealapoznánk?
- De ha tesin lefolyik?
- Jaj hát akkor most nem mozogsz annyit tesin. Szörnyű lesz. - majd elnevettük magunkat.
- Jó, de nálam nincs alapozó...
- Nálam van...csak tudnám minek, ha egyszer nem szeretem.
- Hé....te nem is alapozol. - most jön rá? - Hát akkor b*** meg a szép bőröddel együtt! - vágta hozzám sértődötten de mosolyogva, én csak jót nevettem. Nekünk ilyen a kapcsolatunk.
- Jó, akkor maradj itt, sietek. - majd ki is vágódtam a fekete bokacsizmámban, amiben nem is olyan nehéz a futás, bár nem tudok nagy sebességre kapcsolni vele...a terembe érve éppen kivettem a táskámból az alapozót, amikor Armin lépett be a terembe és megállt előttem.
- Szia. Bocsi, de nagyon sietek,.... - nem tudtam folytatni.
- Szia. Csak egy pillanat. Ezt elhagytad a tanári előtt.. - majd a fél fülbevalómat vette elő a zsebéből. Meglepődtem. Mikor odakaptam, a jobb fülemben nem volt semmi, míg a balban ott volt a szépség.
- Huh...köszönöm. - majd a kezembe adta.
- Szívesen. Vigyázz rá.
- Őrületesen sietek, köszi mégegyszer....szia. - majd a fülbevalót és az alapozót szorongatva visszarohantam Rosahoz.
- Mi tartott eddig? - kérdezte kíváncsian.
- Képzeld, Armin megtalálta a fülbevalómat. Megváltás. Észre se vettem hogy nincs meg. - majd megkönnyebbülve sóhajtottam. - Na de akkor most az alapozzunk. - majd a fülbevalómat gyorsan tükörnél visszatettem és a krémalapú csodával igyekeztem elfedni a "sebet". Egész jól ment ahhoz képest hogy csak akkor alapozok ha pattanásom van, nagyon néha előfordul. - Kész is. Nem is látszik.
Ekkor Rosa a tükörben figyelte a nyakát.
- Hmm...életmentő vagy. - jelentette ki, majd megölelt.
- Oké, de menjünk...
A telefonomon megnéztem az időt....késünk.
A következő pillanatban már szaladtunk. Éppen jelentésből ültek lefele mikor betoppantunk...
- Kelly? Rosalya? Azt hittem hogy a csengő világosan szólt. Délután büntetésben maradnak mind a ketten! Hozzák az ellenőrzőiket. - mondta ellenségesen.
Iszonyatosan félek....a büntiben lévők kemények....tényleg. Rosa még lehet hogy szimpatikus lesz nekik...de én? Éltanuló? Kicsinálnak!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése