Borítékba tettem, majd az egészet a kukába vágtam. Nem tiszta a fejem...először szóban kéne összeszednem magam. Az lenne a legjobb, ugyanis így képtelen vagyok bármire is figyelni. Őrületesen szégyellem magam, utána meg a történtek....felkavaró. Lehet hogy hagynom kéne. Elúszott, kész, nem is ismerem, én hülye vagyok. Csak szeretve akarok lenni, de hiába ha elcseszem. Csak egy fellángolás volt, csupán a remény hogy valaki szeretett, és már majdnem szerettem. De most, egyre inkább tiszta fejjel gondolkodva biztos vagyok benne hogy ez csak a szeretethiányos képzelgéseim egyike.
Igen. Ez az. És holnap felkelek, és minden rendben lesz, én tudom.
*másnap reggel*
Elaludtam. Már megint..... Éppen annyira volt időm hogy kirángassam azt a szekrényből, ami legfelül van, de nem is lett rossz az összkép.Nem is lényeg, gyorsan a táskámba dobáltam a szükséges könyveket, füzeteket, na meg a tolltartómat, amin egy macskás kulcstartó díszelgett. Én macskapárti vagyok. A göndör fürtjeim miatt nagyon fésülködni sem tudok - maximum hajmosás után -, szóval csak kézzel túrtam bele néhány helyen, hogy szép legyen.
Apa felajánlotta, hogy elvisz egy ideig mert arra megy - onnan csak két perc séta.
Még szerencse hogy nem a suliig akar vinni, totál égő lenne és nem azért mert nem imádom apát, hanem mert hallgathatnám Ambert meg a pincsijeit....
Ahogy megbeszéltük, kirakott, sok szerencsét kívánt - mint mindig -, majd elhajtott. Utánaintettem, és elindultam, miközben a táskámba kotorásztam, nem magam elé nézve, aminek meg is lett a következménye. Éppen megtaláltam a fülhallgatót, és már rántottam is volna ki a könyvek alól, amikor éreztem egy ütközést, majd erőteljesen hátravágódtam miközben ki se mertem nyitni a szemem. Na vajon kiben estem el?
- Oh....szia Armin. - köszöntem zavartan.
- Szia. Bocsi, nem figyeltem. - ezalatt a pár szó alatt felállított, és felvette a jegyzetfüzetemet ami kiesett. - Ez a tied. - majd felém nyújtotta mappát amire nagy, díszes betűkkel volt ráírva hogy mi a rendeltetése. "Jegyzetfüzet". Lényegre törő..nem?
- Neeem.....semmi baj, máskor jobban figyelek. - éreztem hogy vörösödök, akár a rák... - De hagyjuk. Nem arra van a suli? - majd abba az irányba mutattam mosolyogva, amerről jött.
- De igen. - válaszolta, miközben elmosolyodott.
- De akkor....miért nem arra mész?
- Kifogyott belőle az elem. - majd szomorúan felmutatta a játékvacakját, aminek nem tudom a nevét se...
- Oh....várj. Milyen elem kell bele? Azt hiszem van nálam valami... - majd a földre tettem a táskámat, leggugoltam elé és kotorászni kezdtem a kicsi mellékfiókokban.
- Egy ceruzaelem kéne már csak. - sóhajtott.
- Ilyenre gondolsz? - majd felugrottam a táskámmal együtt és meglebegtettem a szeme előtt az elemet.
- Ki hitte volna. - felvidult - Köszi! - majd kikapta a kezemből, és belerakta a kütyübe.
- Szívesen. - még a nyaralásból maradt a táskámban, lusta voltam kipakolni...
Ahogy ránéztem, láttam hogy nem is rám néz....eléggé csúnya szemekkel nézett valakit mögöttem. A keze ökölbe szorult, ráncolta a homlokát....mi történik? Tudni akarom hogy ki az! Megfordultam...
- Te??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése