Annyira sietett...talán meg se akart velem állni beszélgetni? Vagy csak siet valahova? Nem tudom.
Már a szekrényemnél álltam, mikor arra lettem figyelmes, hogy Amber majd' kitépi a hajam. Össze-vissza rángatott, nem tudtam mire vélni, de mindegy, mert az ösztöneim hamar eluralkodtak rajtam, szóval erőteljesen bokán rúgtam. Elengedett, egymással szembe álltunk. Ha nézéssel ölni lehetne, én már rég halott lennék...
- Na jó...mi a gondod velem? - kérdeztem türelmetlenül, miközben sajgott a fejbőröm.
- Tudok róla!! Tudok róla!! - racsította a fejemhez, csak éppen azt nem tudtam hogy ő mire gondol.
- Tessék? Kifejtenéd..normális hangnemben?
- Tudok róla, hogy el akarod lopni tőlem a bátyám! Nem is értem őt se...mit foglalkozik egy hozzád hasonló... - de nem folytatta a mondatot, megszeppent...és nem is egészen a szemembe nézett, kicsit mögém. Na jó...ez vagy csapda, vagy megijedt valakinek a jelenlététől, úgyhogy nem mertem megfordulni.
- Egy hozzám hasonló mivel? - kérdeztem nyugodtan.
- Egy hozzád hasonló lúzerrel! Állandóan bemész, jópofizol, és tádááá! Minden a tiéd! De tudd meg, hogy Nataniel nem!!
- Amber? Tisztázzuk...nem járok a bátyáddal, meg semmi ilyesmi, szóval kérlek, nyugodj meg! - mondtam határozottan...komolyan ezt gondolta volna.
- Áááh nem...én a jövőről beszélek! És ne feledd.. - majd nem rám mutatott...megint mögém - ...én nem fogom megbocsájtani. - majd idegesen elsétált. Lassan megfordultam. Nataniel állt ott.
- Fájt?
- Nem igazán, jól vagyok.
- Nem is értem hogy gondolhatja! - mondta idegesen.
- Nyugi. Sok minden megfordul a fejében. Egyébként.... - csak hogy tereljem a témát - neked már volt barátnőd?
- Volt. Nem is egy. De miért kérded?
- Jahj semmi. Csak kíváncsi voltam. Szia! - majd egy szép kis álmosollyal elmentem a lány mosdóba, ahol a tükörben bámultam magamra..
Ki vagyok én? Jó ég...Kelly Black vagyok..de valójában ez érdektelen. Egy lány vagyok, akit nem kap el a szerencséje. Mindenki volt már kapcsolatban...de én? Ezt nem hiszem el...sose gondoltam volna, hogy még Nataniel is simán megelőzött...hiszen mindig el van havazva a dolgok közt. A DÖK-ös munka nehéz, ráadásul van egy húga, aki miatt még külön fájhat a feje...ezek mellett pedig volt barátnője. Én meg...én hülye meg is kérdem. Hogy tudom ilyen profin lejáratni magam? Ez már művészet....
De sok időm gondolkodni nem volt, mert közben megszólalt a jelzőcsengő...nagyot sóhajtottam, majd életkedvtől mentesen bementem a terembe. Matek. Szuper, azon lehet tétovázni, amúgy is..még mindig ismételünk, az meg unalmas. Rosa már a helyén volt, leültem, majd inkább elővettem a titokzatos levelet, és ismét gondolkodtam.
- Muti! - mondta Rosa, miközben kikapta a levelet a kezemből.
- Rosa...
- De édes..ki írta? - kérdezte vigyorogva.
- Jah...azt még nem tudom. Amúgy...tudtad, hogy Natanielnek már volt barátnője? - kérdeztem halkan.
- Öhmm..igen..miért? - kicsit zavart lett.
- Valami gond van? Hirtelen annyira...
- Én voltam az első barátnője. - mondta sóhajtva.
- jahj bocsánat...én igazán nem akarok a múltadba belepofátlankodni, de miért lett vége?
- Nem volt elég időnk. Ő állandóan a dolgaival volt elfoglalva, én meg tanultam gőz erővel, meg anyám nem is támogatta azt, hogy egy ilyen elfoglalt sráccal járjak szóval...átbeszéltük, majd arra jutottunk hogy nincs értelme folytatni.
- Értem. Akkor még egyszer bocsi...
- Semmi gond, az a múlt. - mondta kedvesen mosolyogva, majd a levelemet nézte..
- Ez nem Lis-drága... - Lisander számára Lis-drága volt, ugyanis Leigh és Lisander tesók.
- Tudom...de akkor ki?
- És ha Castiel? - kérdezte poénkodva.
- Jahj ő a tettek embere. - mondtam elmélyített hanggal, szóval mindkettőnkből kitört a nevetés. Mire felnéztem, Castiel állt előttünk. Megdermedtem.
- Mi van velem? - kérdezte vontatottan.
- Én...mi csak....
- Ezt te írtad? - Rosa Castiel kezébe adta a papírt, de persze én azonnal visszarántottam, mielőtt Castiel beleolvashatott volna.
- Na de tudjátok hogy én úriember vagyok. - mondta a gonosz kis vigyorával.
- Olvasd. - majd a kezébe nyomtam a levelet. Nem érdekelt.
- Valami hős szerelmes szíve most nagyon fájhat. - mondta a lehető leggonoszabban, majd visszament a helyére, a levelet visszadobta a padra..
Castiel kilőve...vagyis szerintem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése