7. Megvan a levélküldő!

- Nataniel? Ne sajnáld. A húgodnak kéne ezt mondania.
- De...
- Tudom mire gondolsz. Nem kell. Nyugi. Ez van. Innen már csak jobb lehet a helyzet, vagy nem?
- De. Mindenképp.
- És ... Amber?
- Abban az esetben, ha bocsánatot kér, eltiltjuk néhány napra, valamint megkapja a kellő figyelmeztetést.
Láttam a többiek arcát..mindenki idegesebb lett, hogy Ambert nem rúgták ki, de nincs mit tenni. Majd máskor jobban meggondolja.

*2 hét múlva*
Ismét suliba megyek. A házit minden nap elhozta valaki, szóval nem maradtam le semmiről. Mióta az eset megtörtént, nem nagyon tudok aludni, de rendbejövök. Még nem tesizhetek 2 hétig egy erősebb lábsérülés miatt, de nem aggódok, rendben leszek. Szóval a busz mellett döntöttem. Nem szabad most sokat sétálni se, legalább is ezt mondták. A buszon leültem legelőre, és az utat figyeltem. Láttam Kentint is a haverjaival, de most nem szakadt le tőlük. Nem ült mellettem senki, úgy mentünk végig.
A sulinál leszálltam, körülnéztem. Amber sehol. Remek, a tökéletes alkalom, hogy megnyugodjak. Határozottan mentem vissza a suliba, a szekrényemhez. Láttam, ahogy a folyosó végéről az igazgatónő felém siet. Csak sok szerencsét, és további jó egészséget kívánt, majd továbbsietett. Megláttam, ahogy Jade sétál a folyosón, eszeveszetten odarohantam.
- Elmodnanád végre hogy ki küldte?? - vágtam hozzá a kérdést.
- Neked is szia..
- Jaaa bocs. Kérlek.
- Rendben. De tudod, én nem mondtam semmit. A hős szerelmesed...oké, ez fura lesz...szóval...ismered Dajant..igaz?
- Ahha...ő? De ő nem is tud verset írni...
- Íratott mással. - ez minden volt, csak az nem, amire gondoltam... - Rosa mesélt neki egy csomót rólad...és kikérdezte, hogy mitől varázsolódnál el...Rosa szerint ez volt a legjobb mód. De megíratta Lisanderrel.
- Áááh..értem. De ő csak néha van itt...igaz?
- Igen. Ma itt lesz edzése.
- Tényleg? Szuper! Meglátogatom! - mondtam lelkesen.
- Na de psszt. - majd elment.
Dajan...oké, ez nagyon fura. Egyszer...vagy talán kétszer beszéltem vele, de nem gond, én nyitott vagyok.
Mentem a terembe, mikor Rosa jött veelm szembe.
- Hát helóka.nyalóka! - köszöntem neki egy nyelvnyújtással, majd megöleltem.
- Hogy vagy?
- Egyre jobban..de mesélj..lemaradtam valamiről két hét alatt?
- Hát...igazából...hadd gondolkodjak. ja igen...Lisa mondta nekem, hogy Ambernek állítólag még a telefonját is elszedte valaki a szekrényéből, és igen érdekes SMS-eek kerültek elő Dakotával.
- A két szerencsétlent úgyis egymásnak teremtették..
- Szerinted melyik hagyja hamarabb ott a másikat?
- Hát nem egyértelmű? Dake csak trófeagyűjtő...-mondtam vigyorogva.
- Gondolom szegény nagyon magába zuhant, mikor Nataniel felborította a szívedért. Ezért bosszút áll.. - már mindketten úgy vigyorogtunk, majd' szétszakadt az arcbőrünk.
- Hát teheti..úgyse bírja két hétnél tovább.....
A nap folyamán visszakapcsolódtam. Amber a padbvan gubbasztott, kikerült engem...tényleg jó nagy leszidást kaphatott, ha még kerül is...a folyosón Dake nyomkodta a telefonját...úgy döntöttem, kicsit gonoszkodok vele, csak azért, mert nekem most olyan kedvem volt..
- Szia Dakota!
- Látom jobban vagy.
- Naná. Na...hallom ... netán összemelegedtél Amberrel?
- Nagyon csalódtt vagy.
- El se hiszed mennyire. - de nem tudtam leplezni a cinikus hozzáállásomat.
- Na te csak ne gúnyolódj. - mondta egy ravasz mosollyal...ez állandóan vigyorog?!?!?!??
- Miért ne tenném? Élvezem..Lételemem! - majd vigyorogva kitáncikáltam az udvarra. Már 2 óra. Ilyenkor már Dajan is ott van. Na legalább el tudok vele beszélgetni.
Belibbentem a kosaras klubba, mint egy törött szárnyú karcsú pillangó, aranyos, bájos kis mosollyal. Nem láttam sehol Rómeót..csak a többi kosarast. Oda is mentem.
- Sziasztok. Milyen az idény? - közbe leöklöztem az egyik sráccal, akinek még csak a nevét se tudom, de nekem így is korrekt.
- Türhető. - kaptam egy választ.
- Dajant merre találom?
- Még az öltözőben van..mert?
- Köszii! - majd elindultam a sportfolyosón az öltöző fele. Szerintem furán néztek utánam...ez az érzésem.
Totál könnyedséggel bementem a fiú öltözőbe...tudom, türelmetlen vagyok.
- Dajan... - majd vártam egy kicsit. Hirtelen előlépett a szokásos sportos stílusában.
- Kelly...remélem tudod hogy ez...a fiú öltöző...de ha nem zavar...
- áááh neem.. - a francba...hogy kezdjek neki?? Bejöttem elé a fiú öltözőbe. Teljesen dilisnek nézhet...