6. Vérző test, vérző szív

  Reggel megint sietve kellett felöltöznöm, ezért azt vettem fel, ami legfelül volt a szekrényben.
Szerencsére időben beértem a suliba. Éppen befele baktattam, mikor azt láttam, hogy Jade van a szekrényemnél, és valamit motoszkál. Odasiettem.
- Jade? - erre riadtan megfordult, egy papírlap esett a földre, amit fel is kaptam.
- Csak nem te... - nem is ismerjük egymást. Fura lenne...
- Én csak....figyelj. Ez nem én vagyok.
- Akkor? Te vagy itt..nem? Várjunk csak...téged lefizettek! - tört elő a felismerés.
- És ha igen?
- Mondd már meg hogy ki bízott meg ezzel. - majd a levelet lebegtettem a szeme elé.
- Figyelj. Nekem egy csomó bukna ezen és... - félbeszakítottam.
- Nem érdekel. Még ki is fizetem neked, ha ez kell, csak mondd már!
- Nem kell. És elmondom...de nem én voltam.
- Rendben.
Jade már szóra nyitotta volna a száját, de hirtelen Nataniel lépett oda.
- Sziasztok. Jade. Iris keresett téged az ürömmagok ügyében. Mondta hogy a kertészklubban vár.
- Rendben.
De...ez nagyon nem ér!! Pont most?? Bár mondjuk...mindegy is, hiszen úgysem tudom megállítani. Majd még elkapom.
El se olvastam a nekem szánt levelet, betettem a szekrénybe, és mentem a kertészklubba Jade után. Mire a klubba értem, ő nem volt ott. Mikor megfordultam, Amber állt velem szembe.
- Nem hittem volna hogy ekkora ribizli vagy!! Egyik nap a bátyám, másik nap az exem!! - majd szabályosan nekem ugrott. Rugdosott, tépte a hajam, pofozott, és annyira le voltam dermedve, hogy annyit tudtam tenni, hogy néha kivédek néhány ütést. Ő boxolt régebben, szóval nehéz dolgom volt. Hirtelen snitt. Minden elsötétült, de attól még ugyanannyira fájt a testem minden porcikája. Majd a lelki szemeim előtt mejelent valami...a barátaim álltak körülöttem. Kiabáltak velem. Mindenki valami mást, de igazából egy szót se értettem. Miért csiálják? Mi történik? Mit tettem? Mikor lesz vége? Kinyithatom a szemem? ..
Egyre jobban fájt minden. A lelki-, és fizikai fájdalom eluralkodott rajtam. Majd hirtelen felébredtem...
Egy kórteremben feküdtem. Nem bírtam megmozdulni. Kinyitottam a szemem. A barátaim álltak ott, aggódva.
"Mi történt?....Hogy vagy? ... Nagyon fáj?....Mit művelt?...." Jöttek a kérdések, midnenki szájából. Még el se jutott az agyamig, hogy amit mondanak mit jelent...utána éreztem a mérhetetlen elöntődő fádalmat, a tehetetlenséget.
- Mi...mi történt? - pontosan tudtam én azt..
- Szóval...Amber... - kezdte el Jade.
- Totál kiakadt - mondta Rosa.
- Mert tegnap Lisa látta ahogy Castiel hazakísér. Én eddig tudom kristálytisztán. Innen.. Jade?
- Szóval...Telejsen kiakadt rád. Tegnap délután nálunk.. a húgomnak összehordott téged mindennek..hogy előbb Nataniel...most meg Castiel...és ma reggel beváltotta a "nagy ígéretét".
- Ez....szívás. De...ennyire...
- Fejen vágott az egyik ásóval. Agyrázkódásod volt..de nem hagyott. Nem voltál eszméletednél, ő pedig tovább ütött, vert rugdosott..ha nem vagyunk ott többen...
- Ne feltételezd. - Vágott közbe Kentin.
- Te is láttad! Totál bekattant...
- Fáj mindenem.
- Van még jópár zúzódásod, de törés, avgy hasonlók nincs.
- és..hol van? Hol van az a nőszemély? És...hol van Nataniel? Ugye nem vonják felelőségre?
- Dehogy. - kezdte Armin - Ambert ki akarják csapni. Nem is csodálkozok. De nagyon szívás, a diri Nataniellel hoz döntés. Lehet hogy csak pár napra tiltják el...vagy átrakják valami másik gimibe..
- Szegény Nataniel...
- Annyira ne sajnáld. Megnevelhette volna a húgát.. - Castielt hallottam. De nem láttam őt sehol. Nem tudtam elfordítani a fejem, egyszerűen nem bírtam.
- Castiel? Mit keresel te itt?
- Segítettem leszedni a drága exem rólad..
- Jah. kösz mindenkinek, nagyon rendes hogy itt vagytok. Nekem...fel van szakadva a szám?
- Igen..oda is kaptál párat.
- Dejó..így hogy készülök futóversenyre?
- Sehogy! Verd ki a fejedből! - mondta Kentin kicsit felidegesedve.
- Jólvan..igaz is. Az lefújva...de a matek és a töri....
- Ne gondolj még most is a tanulásra!
- De ha egyszer rengeteget készültem? Most emiatt nem jön össze semmi...
- Sajnálom. - Nataniel hangja csapta meg a fülem...